A ventilkürt

A kürt hangszerteste, csorendszere a fúvókától a tölcsérig szélesedö, tölcsérfúvókás rézfúvó. A régebbi és a mai vadászatok, vadászati kultúrák egyik legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen hangszere. A szinfónikus zenekarok a 19. sz. második feléig az ún. természetes kürtötö vagy vadászkürtöt (ez a sokféle hangolásban készült, de vadászatokon többnyire csak a B-hangolásút) használták. Korlátozott lehetöségei miatt a klasszikus mesterek csak néhány hangból alkották meg kürtszólamaikat. A klasszikus és a korai romantikus zenekari müvekben általában két, ritkábban három kürtöt írtak elö. A 19. század közepén jelentös fordulat következett a kürt történetében: a ventil szerkezet feltalálásával létrejött az úgynevezett ventilkürt, amely a régi természetes kürtöt lassan teljesen kiszorította a gyakorlatból. Ezen a hangszeren a hangterjedelem határain belül a teljes kromatikus (félhangokat alkalmazó) hangsor megszólaltatható, a legtöbb hang többféle módon is. A hangszer alkalmazhatósága és virtuóz lehetoségei ezzel nagyban növekedtek, hangszíne tömör és mégis lágy.